"Miért fotózol kövéreket? Azok dagadt disznók, azokat le kell vágni."
Kaptam egyszer ezt a kommentet a Plus Size photography oldalamon.
"Kedves és okos" teremtés volt az írója, mondhatom.
Mit reagáltam erre? Kitöröltem. Miért? Mert bár lehet túl fellengzősen hangzik - vállalom-, de van az a szint, ahol, ha ez a felfogás járja, s még nyíltan így le is írja valaki, direkt bántó hangnemben, nem lehet más nézetből rávilágítani, felnyitni az illető szemét, hogy fogadja el, ilyen is létezik. Már próbáltam hasonló helyzetben elmondani a véleményemet, nem sikerült, süket fülekre találtam. Meddő történet.
Próbáld meg egy falnak azt mondani: szia! A nyakamat teszem rá, hogy nem fog visszaköszönni. Persze próbálkozni lehet, csak minek?
Szóval, kitöröltem ezt a "jóindulatú" kommentet, mert már egy jó ideje tudom, hogyan kezeljem a hasonló beszólásokat - ignorálni kell-, mint a tegnap reggel is kapott fancsali arckifejezést, a fejtetőmtől a bokáig végigmérő, s lenéző méricskélést, csak mert a télikabátom nagy felületen feltűnően kék.
Nem azért hoztam létre a plus size fotózást, hogy romboljak, hanem pont azért, hogy építsem a telt Nők önbizalmát. 
Vagyis, azért mert valaki telt, akár idős, netán mozgáskorlátozott, vagy egyszerűen csak más, miért kellene elrejteni? Vagy miért kellene rosszul éreznie magát??? Az élet velejárója, hogy különbözünk, hogy más-más tulajdonságokkal rendelkezünk. Ha megnézzük a természetet, nincs két egyforma fa sem. Akkor miért is várjuk el az emberektől, hogy egy kitalált ideálnak megfelelően, ugyanúgy nézzenek ki?
