Hogyan tudnék boldog fotókat készíteni, ha én magam nem vagyok az? Sehogyan.
Amíg magadat nem látod szépnek, amíg nem érzed szívedben a békét és a határtalan boldogságot, addig mindegy, mit teszel, mást sem, az Életedet sem fogod értékelni, szépnek látni.
Mi a Boldogság receptje? Mi a titok? Szerintem kicsit sem annyira nagy misztikum, kicsit sem olyan elérhetetlen valami, mint amire sokan gondolnak.
Szerintem abban rejlik, hogy a kis dolgok vagy inkább azt mondom, hogy az alapvető dolgok értékelésével kezdődik. Azzal, hogy kincsként tekintesz arra, hogy élsz, hogy lélegzel, hogy A-ból B-be eljutsz a saját lábaidon, hogy vannak kezeid, amikkel fogsz, ölelsz, hogy vannak szemeid, szád, feneked, melleid,szíved, májad, tüdőd és így tovább. Ennyi is elég a Boldogsághoz, hidd el nekem!Ma van 6 éve, hogy túléltem egy kétoldali tüdőembóliát, amit már csak akkor vettek észre, mikor kétszer elájultam, s eszméletlenül hevertem a földön. Addig azt hitték, a szívemmel van baj, mert borzasztóan nagyokat és össze-vissza vert.
Emlékszem, egy idős kardiológus azt mondta: "Nem kellene éjjel a hűtőre rájárnia, s nem lenne ekkora." Mondta ezt úgy, hogy mellette ült az asszisztense, aki kb. 2x akkora lehetett, mint én. Rá is pirított a nővér a doktor úrra, már ha lehet úrnak nevezni ezek után. De mindegy is, ez a dokit minősítette, engem viszont az, hogy felálltam ebből az állapotból, kijöttem az intenzív osztályról, nem gyűrt le a sok kis huncut vérrög, és az, hogy ezek után pláne megbecsültem minden lélegzetvételemet.Mikor először elmentem futni a felépülésem után, elsírtam magamat, hogy micsoda csoda, hogy kapok levegőt és simán, könnyedén futok. Nem mondom, hogy mindenképpen szükségem volt erre az embóliára, hogy megtudjam, a lélegzés ekkora öröm, de rengeteg dolgot köszönhetek neki, vagy talán inkább magamnak, mert felfoghattam volna másképpen is. Felfoghattam volna átokként, csapásként is, de építkezni akartam ebből, előre haladni, bölcsebbé válni.
Vizsgáltam a lelki és a fizikai hátterét is, majd úgy döntöttem, felnövök, s csak azt fogom tenni, ami előre visz, ami fejleszt, ami örömet és boldogságot ad nekem. Az Élet túl rövid ahhoz, hogy magamat sajnálva, önmagamat szapulva, s másokat hibáztatva éljem le.
Döntöttem, felnőttem, és elindultam azon az úton, amerre a szívem vitt, nem pedig arra, amerre mások jónak látták.Amint értékeltem minden pillanatát az Életemnek, amit levegővétellel és mosolyogva tölthettem, nem volt kérdésem többé, mi a Boldogság, s hol lelem?! Mert minden lélegzetvételem a válasz rá. Itt van bennem, a pillanatban, a levegőben.
Ha csak ezt az apró tényt már áldásként éled meg, képzeld el, mennyi, de mennyi minden CSODÁVÁ válik körülötted, Benned!!
Minden viszonyítás kérdése, legyen már az a Boldogságod alapja, hogy LÉTEZEL, s meglátod, a többi jön magától. A többi meg csak a ráadás, a tejszínhab, hogy tudsz járni, hogy ölelni tudod a szeretteidet, hogy felhívhatod a barátaidat bármikor, hogy kedvedre dalolhatsz a zuhany alatt, hogy diós palacsintát ehetsz a strandon, ezek csak még és még BOLDOGABBÁ tesznek.
A boldogság titka csak ennyi: minden egyes levegővételnél értékelni mindazt, amid van.

Juci