Mostanában többször tettétek fel nekem azt a kérdést, hogy volt-e már rossz plus size fotózásom, valami kiugróan extrém kellemetlen. Ilyenkor elmesélem, hogy hál' isten nem jellemző, mert hozzám eleve magukra és rám nyitottan érkeznek a Hölgyek. Így, a közel 3 év alatt, mióta a pluszos Hölgyekkel dolgozom nap, mint nap, boldogan teltek eddig a fotózások, szinte mindenki mosolyogva és feltöltődve távozott a stúdiómból.
Persze, azért vannak olyan emlékeim fotózásokról, amik mondjuk nehezebbek voltak valamiért, mint a legtöbb, de rossznak nem mondanám, hiszen rengeteget tapasztaltam azokból is. Sokszor a türelmem nagyon nagy kincs, mert volt egyszer olyan, mikor ha az nem lett volna, akkor nem lett volna a max. másfél órás fotózás 4 és fél óra hosszú... Emlékszem, az nagyon megviselt. Nem a téma, amiben fotóztunk, nem is a téma, amiről beszélgettünk, hanem az, ahogyan, és az, hogy ismételnem kellett önmagamat hosszú órákon át, akkor sem hitt nekem az illető, hogy mennyire szép. El is mentem utána futni, le kellett vezetnem a furcsa energiákat... vagy éppen újakat generálnom a leszívottak helyett. Pedig tényleg nagyon-nagyon szép volt, klasszikus modell alkat formásabb, pluszos kivitelben. Egy fiatal lány, dögös plus size modell alkattal. Nem is publikáltam az illetőről egyetlenegy fotót sem, mert nem reagált egy levelemre sem, amiben pedig kérdeztem őt. Hm... Eltűnt, aztán hagytam.
Szóval, igen, van érdekes esetem, velem is történnek azért szökő évente, de abszolút nem jellemző, szerencsémre, és ha elő is fordul, igyekszem a legjobbat kihozni a helyzetből. Tudom, ez unalmasan hangzik, mert nem fröcsögök, mert inkább azt figyelem, hol tudok még fejlődni, mert igenis hiszem, azért vannak a találkozások, hogy mindenki vigyen magával a további útra egy "kis" tanítást. :)
