De most komolyan azon fogsz szüttyögni, hogy kövér vagy??
Komolyan?? Tényleg megéri Neked minden nap ostorozod magadat, mert nem olyan vagy mint a divatos címlaplányok - aki amúgy totál széjjelretusáltak -, esetleg nem, mint 20 évvel ezelőtti önmagad??
Oké! Ha zavar változtass!! Ha viszont nem változtatsz, fogadd el, de ne fikázd magadat egy életen át minden áldott nap!!
Bezzeg, ha más bánt meg, azt mondod rá, mekkora bunkó, gyerekszobája sem volt, nemhogy esze és jól megbántódsz rajta, sőőőt, még napokig, vagy van beszólás, amin még évekig is kattogsz. De mikor Te bántod magadat, miért nem gondolod, érzed ugyanezt?? Miért nem bántódsz meg?? Mi alól mented fel magadat, hogy Neked ezt szabad?? Fogadjuk, a következmények alól. Mert könnyebb napi szinten szapulni magadat és azokkal a jelzőkkel azonosulni, mint felszívni magadat, mint tükörbe nézni, felülemelkedni a sérelmeiden, majd elindulni az önismeret útján, s felvállalni, hogy ez vagy, ez a döntéseid következménye, amit a tükörben látsz.
Tudom, most vannak páran, akik ezt olvassák, és azt mondják, kemény vagyok, de ha így érzik, akkor van ott valami, amivel nagyon kellene dolgozni még. Ha valami megérint, akkor az a Te ügyed.
Tisztában vagyok azzal, hogy könnyebb az áldozat szerepét játszani, az mindig kényelmesebb, csak éppen sehova nem visz. A szemétkupac tetején tart, amit a szőnyeg alá söpörtél, és azon trónolva hosszú távon semmi fejlődés nem mutatható fel, semmi jó nem várható. Csak önmagad ismétlése. Vagyis, a kapcsolataid mindig ugyanolyan problémával árnyaltak, mindig ugyanaz történik Veled, s a konklúziód mindig mindenből az, hogy mert mindenki más hülye, Te meg a körülmények áldozata vagy.
Elárulok Neked valamit. Az áldozatok ugyanúgy halnak meg, ahogy éltek: magukat sajnáltatva és másokat hibáztatva.
De ki a franc akar így élni?? Remélem, Te nem!! Én tuti nem fogok úgy elpatkolni, hogy sopánkodom, hogy szapulom magamat. Úgy pedig élni sem éri meg, ha naponta elmondom, milyen ronda dagadt disznó vagyok. Áhh, cöhh, miééért is kéne?? Inkább azon igyekszem nap, mint nap, hogy jobb legyek tegnapi önmagamnál.
Figyelj csak! Ha valami nem oké, ha valami fáj, ha valamit nem élvezünk, nem tölt fel, azt nem csináljuk, igaz?! Mikor éhes vagy, eszel; ha nem akarsz megfulladni, levegőt veszel. Ha boldog akarsz lenni, akkor nem bántunk másokat, sem pedig magunkat. Ennyire egyszerű. Viszont, ha nehezen indulsz el önmagad felé, akkor kérj segítséget, nem szégyen az, inkább erő és bátorság önmagunkért kinyitni a szánkat, de kérlek Téged, ne állj tovább egy helyben, mert az azt jelenti, hogy feladtad. De sose add fel!! BOLDOGNAK születtünk, hát ebbe az irányba tarts!!
